Ivóvíznek számít, ha a víz minőségileg fogyasztásra alkalmas a szervezet számára, vagyis veszélytelen és kellemes ízű. A világon a fenti kritériumokat az ENSZ fogadta el, majd minden ország a saját lehetőségei szerint alkalmazta.
1.Oldott állapotú szervetlen anyagok: sók és gázok;
2.Folyékony szerves anyagok: pl.: fenol, kőolajszármazékok;
3.Nehéz szervetlen anyagok: pl.: rozsda;
4.Nehéz szerves anyagok: általában ezek az állat- és növényvilág termékei;
5.Mikroorganizmusok: vírusok, baktériumok, spórák, paraziták
A víz szennyezettsége akkor keletkezik, amikor olyan anyagok kerülnek bele, amelyek alkalmatlanok, sőt egyenesen károsak az emberi fogyasztásra.
Az emberek általában az érzékszerveik révén próbálják megállapítani a víz szennyezettségét, de valójában ezt nem állapíthatjuk meg csupán erre hagyatkozva. A víz lehet tökéletesen átlátszó, szagtalan, miközben tartalmazhat rendkívül veszélyes méreganyagokat is.
A szennyeződés következtében a víz egyre inkább telítődik az ember számára káros anyagokkal, mint nitrátok, nitritek és más veszélyes műtrágyaszármazékok, nehézfémek (ólom, kadmium, mangán, arzén stb.).
Ezeket, és több más anyag jelenlétét érzékszerveinkkel nem lehet érzékelni, viszont ezek nagyon károsak az egészségre.
Például, az ólom jelenléte a vízben az emberi idegrendszer súlyos sérüléséhez vezethet, amely előidézheti a tanulási képesség leépülését, valamint az agressziv viselkedés megjelenését is. Kisgyermekekre különösen veszélyes.
A víz klórozása gyakorlatilag a világ minden országában alkalmazott gyakorlat. Vitathatatlan tény, hogy ez rengeteg ember életét mentette meg veszélyes fertőző betegségektől (pl. kolera, tífusz, stb.)
Viszont az is tény, hogy a klór is károsítja az egészséget, bár hivatalosan a vezetékes vízben jelenlévő klór koncentrációja nem káros az egészséges ember számára. Ugyanakkor megállapították, hogy akik asztmatikus, allergiás megbetegedésekben szenvednek, azoknak a klór kis koncentrációja is jelentősen rontja a közérzetüket.
Legveszélyesebb, hogy a klór kémiai reakcióba lép a vízben lévő szerves anyagokkal, ennek következtében trihalogén vegyületek keletkeznek. Tudományos kísérletek folyamán bizonyítást nyert, hogy ezek laboratóriumi állatoknál rákkeltő hatásúak.
Amerikai tudósok, egy ismert kutató, Robert Morris vezetésével komoly kutatást végeztek az ivóvízben lévő klórnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról.(Water Review journal Vol.7, N.2. 1992). Munkájuk szoros kapcsolatot tárt fel a klóros vízfogyasztás és a belső szervek rákos megbetegedései között.
Ne törődjön bele, hogy a klóros csapvíz tönkretegye a haját, bőrét és egészségét!
HASZNÁLJON VÍZTISZTÍTÓT!!